A legtöbb kontroll eljárás középpontjában általában a minőség, a komfortérzet és a védelmi képesség áll, de a gyártók és a minőségbiztosítási ellenőrök aprólékosan vizsgálják a tartósságot is. Az anyagokat akár szélsőséges környezeti viszonyoknak, mint például erős napfénynek, masszív esőnek és sárnak teszik ki, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a kétkerekű surranók ellenállnak-e a motorozás során fellépő kihívásoknak.
A strapabíróság ellenőrzése alkalmával eltérő tesztfelületeken, például aszfalton és durva terepen végzett kopási vizsgálatok alapján tesznek kísérletet arra, hogy felmérjék a lábbelik hosszú távú használhatóságát. Fontos tényező a vízállóság is, ilyenkor a motoros csizmákat vízbe áztatják, majd megnézik, hogy mennyire marad száraz a belső rész.
A motoros ruhák kényelmét és illeszkedését például úgy tesztelik, hogy különféle testalkatú személyekkel egyszerűen felpróbáltatják.
A megfelelő lábtartás szempontjából kritikus, hogy minden elem tökéletesen passzoljon, főleg a hosszabb utak során. Az ütéselnyelési képességet oly módon veszik górcső alá, hogy különböző felületeken járkálnak, és értékelik a talp rugalmasságát, továbbá párnázottságát. Ezzel kideríthető, hogy mennyire terheli meg az alsó végtagokat az adott csizma viselése azokon a felszíneken, melyekkel a motorosok a leggyakrabban találkoznak, úgymint aszfalt, sáros föld, vagy homok.
Az ütésállóságot azzal teszik próbára, hogy egy nagy tömegű tárggyal ütköztetik a lábbelit, így ellenőrizve a lábujjak és a sarok védelmét. A súrlódásállóság vizsgálatára jellemzően valamilyen durva csiszolópapírt használnak, míg a hőellenálló-képességet nagyobb hőforráshoz tartással térképezik fel.
A motoros csizmák tesztelése összetett és szigorú folyamat, melynek célja, hogy a vásárlók minél nagyobb biztonságban tudjanak kedvenc kétkerekűjükre ülni. Ennek fejlesztése a gyártóknak is jó, hiszen így tudnak egyre megbízhatóbb termékeket készíteni.
A motoros csizmák tesztelése nem csupán a gyártók saját belső protokolljai alapján történik, hanem sokszor nemzetközi szabványoknak is meg kell felelniük. Például az EN 13634:2017 szabvány kifejezetten a motoros lábbelikre vonatkozik és meghatározza azokat a minimális követelményeket, melyeket a csizmáknak teljesíteniük kell.
Néhány példa mi mindenre tesztelik a motoros csizmákat
- Anyagok minőségének vizsgálata: A csizma anyagának minősége nem csak a tartósságot befolyásolja, hanem azt is, hogy mennyire lélegzik és mennyire ellenálló a különböző vegyi anyagokkal szemben. Gyakran vizsgálják a bőr és más anyagok ellenállóságát az olajokkal, üzemanyagokkal és egyéb kemikáliákkal szemben.
- Hővédelem: Sok motoros csizma készül olyan területekkel, amelyek megóvják a lábat a motor hőjétől. Ezen régiók tesztelése során a gyártók ellenőrzik, hogy milyen hőmérsékletig nyújtanak védelmet.
- Csúszásgátlás: A csizma talpának csúszásgátló képességét is tesztelik, különböző felületeken, hogy biztosak legyenek benne, hogy a motoros stabilan áll a talajon még esős vagy havas időben is.
- Rögzítési mechanizmusok: A cipzárak, csatok és tépőzárak ellenállóságát is vizsgálják, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy hosszú távon is jól működnek.
- Védelmi betétek: Sok motoros csizmában vannak speciális, keményített területek, melyek a boka, a lábfej és a sarok védelmét szolgálják. Ezeknek a betéteknek a helyzete, mérete és anyaga kritikus a hatékony védelem szempontjából.
- Reflektív elemek: Egyre több motoros csizma rendelkezik reflektív elemekkel, hogy a motorost könnyebben észrevegyék az utakon. A reflektivitás szintjét és tartósságát is vizsgálják.
- Ergonómia és kialakítás: Nem minden láb ugyanolyan, ezért a gyártók széles méret- és formaválasztékot kínálnak. Fontos, hogy a csizma ne csak védjen, hanem kényelmes is legyen, ezért ergonómiai tesztek is fontos részét képezik a minőségbiztosítási folyamatnak.
Összességében tehát a motoros csizmák tesztelése során rengeteg apró részletre és finomságra is oda kell figyelni, hogy a végfelhasználók számára a legbiztonságosabb és legkényelmesebb terméket kínálhassák.